1 János 1:1-4

1Jn1:1-4
Azt, ami kezdettől fogva volt, aminek fül és szemtanúi voltunk, amit szemléltünk és kezünk kitapogatott az élet Igéjéből, – mert láthatóvá lett az élet, s mi szemlélői is voltunk, tanúságot is teszünk róla, hirdetjük is nektek, mint az örökéletet, mely az Atya felé fordulva volt, de nekünk láthatóvá lett, – szóval, ami szemünk előtt áll és fülünkbe hangzik, azt hirdetjük nektek is, hogy ti is közösségben lehessetek velünk. Mi magunk pedig az Atyával vagyunk közösségben, valamint Fiával, a Krisztus Jézussal. Ezeket azért írjuk nektek, hogy örömötök (örömünk) teljessé váljék.

1. Az élet Igéje már Kezdettől fogva volt
• János egy irdatlan körmondattal indítja a levelet, mintha azt akarná, hogy aki csak azt olvassa el, az is ismerje az üzenetet, amit át akar adni.
• „Amit”: nem pusztán Jézusról, mint személyről beszél, hanem a benne levő életről, az Atya szeretetéről. Jn17:3
1Jn1:2a|| Jn1:14: „mert láthatóvá lett az élet, s mi szemlélői is voltunk” || „Az Ige hússá lett, közöttünk vett szállást és mi megláttuk dicsőségét”
• Hússá(!) (szarx, σἀρξ) lett, azaz felvette a bűnös természetet.
• Jézusnak két természete volt (isteni és emberi) de egy vagy két akarata volt?
Lk22:42-43: „»Atyám, ha akarod, vidd tova tőlem ezt a poharat. Mégis, ne az én akaratom, hanem a tied legyen meg.« Egy égből jövő angyal jelent meg neki, erőt öntve belé.”
Zsid4:15: „Hiszen nem olyan főpapunk van, aki nem képes erőtlenségeinkkel együtt szenvedni, ellenkezőleg, mindenben hasonlóan megkísértetett, a vétektől eltekintve.”
• A megkísértéskor a pusztában Jézus elbukhatott volna. Sátán akkor ment oda hozzá, amikor már megéhezett (Mt4:2-3, Lk4:2-3).
Mt4:10-11: „Akkor Jézus ezt felelte: »El innen, Sátán! Hiszen írva van: Istenedet, az Urat imádd, és csak őt szolgáld!« Ezzel elhagyta őt a vádló. Egyszerre angyalok jöttek hozzá és (fel)szolgáltak neki.”
1Jn1:2b||Jn1:1-2: „az Atya felé fordulva volt” || „Kezdetben már volt az Ige, az Ige Isten felé fordult és Isten volt az Ige. Ő kezdetben az Isten felé fordulva volt.” „Kezdetben volt az Ige (a Szó) és az Ige Isten felé irányít(ó volt) és Isten volt az Ige. Ez kezdetben az Isten felé mutatott.”
• πρός FELÉ, prepozíció, a tárgyeset jellemző kötőszava, az irányt jelzi.
• DE az Ige hússá lett. Micsoda ellentmondás. Mint a zsidóknak, hogy a láthatatlan, ábrázolhatatlan Örökkévaló emberré lett. Szeretetből. Jézusnak valószínűleg nem volt kellemes, de vállalta értünk.
• És mi megtapasztaltuk, hogy Ő itt volt, meghalt bűneink bocsánatáért és feltámadt megigazulásunkért.
• Higgyétek el ti is! Jézus azon volt végig, hogy testben való feltámadását elhiggyék.
Lk24:39-40: „Nézzétek meg kezemet és lábamat, hogy én magam vagyok az. Tapintsatok meg, és ismerjétek fel, hogy a szellemnek nincs húsa és csontja, mint ahogy látjátok, hogy nekem van.”

2. Közösség
• Mi közösségben vagyunk Jézussal és így az Atyával (aki látta a Fiút...); Jn17:3
• Ha hisztek abban az örömhírben, evangéliumban, amit hirdetünk, nem csak Velük, hanem velünk is közösségben lesztek.
• A bűnös ilyen egyszerűen közösségbe kerülhet Istennel: hit által.
• Az Egyház nem csak önmagával; az egyes hívők nem csak kettesben Istennel vannak közösségben, hanem egymással ÉS Istennel egyszerre.
• Ennek látható megnyilvánulása az Úrvacsora (Lk24:30-31, 22:15)

3. Öröm
• ÖrömÜNK – a különféle kéziratok eltérnek.
1Kor12:26: „Úgyhogy ha szenved az egyik tag, minden tag együtt szenvedjen, ha dicsőíttetik egyik tag, minden tag együtt örüljön!”

0. Bevezetés
• Nem elvont értekezés, nem „A” hívőknek szól, hanem pásztori levél egy (vagy több) konkrét gyülekezetnek.
• Valószínűleg körlevél + személyes megjegyzések egy konkrét gyülekezetnek (mint a 2Jn is; de a 3Jn nem)
• Az 1Jn címzés, aláírás, bevezető hálaadás, szokásos levélformák nélküli írás.
• A II. sz. első feléből származó legtöbb forrás már utal a levelekre.
• A valószínű keletkezési hely Efézus. Kevés, de egybehangzó forrás szerint János Fülöppel és lányaival a (Flavius-féle) zsidó háború idején (i.sz. 66-70) ide menekült és itt is halt meg. (Pathmosz?)
• Megváltás nélküli állapotunkban „az ördögtől valók” vagyunk, aki bűnt cselekedett, hazudott és emberölő volt kezdettől fogva (1Jn3:8 / Jn8:44); a „világból valók” vagyunk (2:16, 4:5 / 8:23, 15:19); ezért „bűnt cselekszünk” (3:4 / 8:34) és „bűnünk van” (1:8 / 9:41), „a sötétségben járunk” (1:6, 2:11 / 8:12, 12:35) és „halottak” vagyunk (3:14 / 5:25). Isten szeretett minket, és elküldte Fiát, hogy „a világ Üdvözítője legyen” (4:14 / 4:42), hogy „éljünk” (4:9 / 3:16). Ha hiszünk benne, az ő „nevében” (5:13 / 1:12), átmentünk a halálból az életre (3:14 / 5:24). „Életünk van” (5:11-12 / 3:15,36, 20:31), mert Isten Fiában van az élet (5:11 12 / 1:4, 14:6). Ezt jelenti az, hogy „Istentől születtünk” (2:29, 3:9, 5:4,18 / 1:13).
• T/1-ben (mi) ír || mint János az evangéliumban (Jn21:24)
• A Jn14-16 részekben a Szellem a paraklétosz ↔ de az 1Jn2:1-ben Jézus; DE: Jn14:16
• 1Jn5:7-8: „Mert hárman vannak, a kik bizonyságot tesznek [a Mennyben, az Atya, az Ige és a Szent Szellem: és ez a három egy. És hárman vannak, a kik bizonyságot tesznek a földön], a Szellem, a víz és a vér; és ez a három [is] egy.” – XIV. sz. előtti görög kéziratokban nem szerepelnek (csak egy XI. és egy XII. sz-beliben, margón, más kézírással), sőt a Vulgata korai kiadásaiban sem.
• Jeromos írja, hogy amikor az öreg Jánost elvitték az efézusi gyülekezetbe, mindig ugyanazt mondogatta nekik:
– Gyermekeim, szeressétek egymást.
– Miért ismétled ezt mindig? – kérdezték meg tőle a sokadik ilyen alkalom után.
– Mert ez az Úr parancsa, és ha csak ennyit tesztek, az már elég.